Szállítmányozásból a számítógépek világába, teljesen kezdőként – interjú Móró Gáborral (1. rész)

Egy teljesen új szakmába belekezdeni, sosem zökkenőmentes feladat. Millió kis hangot, kifogást kell legyőzni magunkban ahhoz, hogy sikerüljön. De ha igazán akarjuk és a megfelelő lehetőség jön szembe, csak hinni kell benne, hogy sikerülni fog és megtenni az első lépést. 

Így került Móró Gábor életébe egy hirdetésen át a StudiCore és képzései, ami megváltoztatta az életét. 

– Hol tartasz most?

Még mielőtt befejeztem volna az online tanfolyamot, már el kezdtem utánajárni a lehetőségeknek, hol
kamatoztathatom a megszerzett tudást.

Pár hónap alatt szerencsésen sikerült elhelyezkednem egy győri székhelyű cégnél, mint Java backend fejlesztő gyakornok. A gyakornoki program alatt és azóta is folyamatosan fejlesztem magam és rengeteg új technológiát ismertem meg és használok a munkám során nap mint nap. Amióta a céghez kerültem, a ranglétrán is sikerült előbbre jutnom.

Jelenleg junior státuszban vagyok és belsős projekteken dolgozom Spring Boot webes alkalmazások fejlesztésén. Emellett a cég saját nevelésű fejlesztőit támogatom és egyetemistáknak tartok oktatósegédként Spring Boot tanfolyamot, valamint oktatóanyagokat készítek részükre. Ezek mellett már több szakmai interjún is túl vagyok, amiknek eredménye, hogy a a közeljövőben egy hosszútávú, nemzetközi projekten vehetek részt. 

– Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a programozástanulásba?

Egy szállítmányozással foglalkozó családi vállalkozást hagytam magam mögött.

Sok mindenbe belekóstoltam bő tíz év alatt, számlázás, fuvarszervezés, szervízfeladatok és nem mellesleg öt évig sofőrként is dolgoztam a vállalkozás keretein beül. Sajnos a Covid helyzet is eléggé megnehezítette a családi vállalkozások lehetőségeit és belföldi fuvarmunkák híján nem is tudtuk volna fenntartani a céget hosszútávon úgy, hogy az egész családot eltartsa. Sofőrként pedig kizártnak tartottam, hogy elhelyezkedjek.

Ez vezetett oda, hogy valami más lehetőség után kellett néznem. Akkoriban volt egy kezdeményezés, mivel a Covid miatt sokan elveszítették állásukat és így a megélhetésük nem volt biztosítva, államilag szerveztek IT tanfolyamokat, ahova ingyen lehetett jelentkezni. Ez volt az a pillanat amikor úgy döntöttem, hogy megpróbálom és lesz, ami lesz alapon jelentkezek egy tanfolyamra. Gyakorlatilag teljesen kezdőként, minden előképzettség nélkül vágtam bele. 

– Mi alapján választottál képzési formát?

Volt már szó az államilag támogatott képzésről. Nem az állami tanfolyam volt a cél, hanem egy olyan kurzus, aminél én tudom beosztani az időmet és nem vagyok sem tanteremhez, sem pontos időponthoz kötve.

A másik szempont, hogy mivel semmi kapcsolatom nem volt a programozással ezt megelőzően, így mindenképpen olyan formát kellett találnom, ahol valamiféle mentorálási program vagy konzultációs lehetőség is adott, vagyis nem kizárólag tankönyvet kapok, hanem magyarázatot és segítséget is a tanultak mellé. A képzési idő alatt természetesen nem hagyhattam ott a vállalkozást, ezért is volt fontos az egyedi időbeosztás lehetősége.

Néhány nap kutakodás után az interneten egy hirdetés jött szembe: „Programozó akarok lenni!”. Gondoltam magamban, hogy én is, így elkezdtem olvasni a hirdetést, ami elnavigált a StudiCore weboldalára. A többi innentől ahogy szokták mondani, már történelem.

– Mi volt a legnagyobb kihívás a tanulás során?

Nehéz konkrét dolgot/dolgokat kiragadni, mert nagyon hosszú és fáradságos folyamat volt az egész tanfolyam. Amikor kikerültem az iskolából azt mondtam magamnak, hogy soha többet nem akarok tanulni. Sosem szerettem és nem is volt sok tantárgy, ami igazán érdekelt volna.

Mikor véglegesen eldöntöttem, hogy belevágok a tanfolyamba, azon kezdtem aggódni, hogy mi történik, ha ugyan olyan érzésem lesz, mint anno az iskolában volt. Ennek ellenére nem is emlékszem olyan pillanatra a tanulási folyamat alatt, hogy azt éreztem volna, mint az iskolás évek alatt.

Idővel rájöttem, hogy ez az oktatás teljesen más. Nincs kényszer, nincs senki, akinek meg kell felelni, csak magamnak. Elvárások sincsenek, maximum amit magammal szemben állítok. El kellett dönteni, hogy akarom e vagy nem.

Én döntöttem és szerintem jobban nem is dönthettem volna. Lehetne mondani, hogy a munka mellett nehéz vagy este már nem fog az ember agya, esetleg már öreg vagyok a tanuláshoz stb. Ezek csak kifogások. Ha akarom, meg tudom csinálni. Kijelenthetem, hogy számomra a legnagyobb kihívás az volt, hogy elhiggyem, hogy akarom.

– Mi segített átlendülni a nehezebb időszakokon?

Egyik legfontosabb a családi támogatás. Hittek bennem, nem volt nyomás vagy elvárás részükről, annyit mondtak, hogy ha ezt szeretném akkor csináljam. Úgy nem lehet semmit csinálni, ha nem érzed a szeretteid támogatását viszont, ha nem is értenek ahhoz, amit éppen csinálsz, de tudod, hogy bármit teszel akkor is melletted állnak az tud adni egy olyan plusz energiát, amivel képes vagy kimászni a legmélyebb szakadékból is.

A saját akarat és döntés, valamint a családi támogatás mellett van még egy elengedhetetlen és megkérdőjelezhetetlen része a folyamatnak, a motorja az egész tanfolyamnak, a mentorom, Pasztuhov Dániel, Dani. Végig kísért az egész tanfolyamon, ha valami nem volt világos elmagyarázta, ha kellett többször is. Mondhatnánk, hogy igen ez a dolga, de nem csak ez az, ami miatt köszönettel tartozom neki. A legfontosabb, hogy amikor mélyponton voltam, ha egyedül nem tudtam kimászni a gödörből, mindig volt egy olyan gondolata, mondata, amivel egy újabb lendületet tudott adni. Nem csak egy strigula vagy egy naplóbejegyzés, statisztikai adat voltam/vagyok neki. Ez az a bizonyos megfizethetetlen plusz. 

Ha téged is érdekel a programozás, és kedvet kaptál, hogy kipróbáld magad ezen a területen, a tanfolyamunkról itt olvashatsz részletesen. Ha pedig egyszerűen csak szeretnél mielőbb belevágni, “Alkalmas vagy programozónak?” felmérő tesztünket itt találod. Kezdd el még ma!