Tanulni sohasem késő! Új kihívások Junior programozóként 60 évesen – interjú Molnár Csabával (1. rész)

Vajon van-e értelme 60 évesen egy teljesen új területen kezdeni? Elég jól fog-e még az agyunk, sikerül-e felvennünk a tempót, és be tudunk-e illeszkedni kezdőként egy új, kifejezetten fiatalokból álló közösségbe? Elegendő kiindulási alapot ad-e a StudiCore online programozóképzése a sikeres induláshoz?

Molnár Csabával készült interjúnk alapján úgy tűnik, a válasz határozott igen, bár ez nem volt mindig ennyire egyértelmű…

Interjúnk első részében Csaba a StudiCore Java SE képzéséhez vezető útról, és a tanfolyami élményeiről mesél.

– Hol tartasz most?

Június 1-én volt egy éve, hogy felvettek a hazai informatikai és ICT piac egyik meghatározó cégcsoportjának fejlesztői csapatába. A számomra is kedves backend területre kerültem. Tavasszal fejeztünk be egy igen nagy léptékű pénzügyi rendszert, amellyel részben felváltottunk, részben megújítottunk egy régit. Jó volt megtapasztalni a megrendelő által rendezett kötetlen rendezvényen, hogy mennyire örültek és milyen büszkék voltak, hogy a munkájukat XXI. századi technológiával végezhetik.

– Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a programozástanulásba?

Még 1981-ben, egy nem ebbe a szakmába vágó főiskolán, találkoztam először programozási nyelvekkel. A Fortran és az Algol került bemutatásra. Nagyon megfogott, hogy furcsa szavakat leírva elkezd működni egy világ. 1990-ben a villamosmérnök nagybátyámnál láttam újból ahhoz hasonlót. Programokat írt. Meg akartam tanulni! Azt mondta, rendben, de neki nincs rá ideje, hogy elmagyarázza. Ha akarom, ott a DBase III. nyelv, angolul lefénymásolva, vihetem. Egy kukkot sem értettem angolul. Internet, Google sem volt.
Aztán sok programot írtam. Hamarosan megjelent a Clipper nyelv, amivel már országos forgalmazású szoftvereket írhattam.
Végül felvettek egy egészségügyi szoftverrendszereket fejlesztő céghez.
Igen komoly munkát és megbecsülést kaptam. Én meg továbbra is rajongva, fékezhetetlenül dolgoztam.
2002-ben fejeztem be a szoftverfejlesztést. Totálisan kiégve.
Művészettel kezdtem el foglalkozni. Filmek, rádiójátékok, zenék születtek a kezem alatt.
2017-ben egy mesterséges intelligenciát fejlesztő céghez kerültem, mint hibaelemző és adatgenerátor.
2020 elején a Covid válság elvitte őket. Ott álltam közel 60 évesen munka nélkül.
Ekkor találtam rá egy java fullstack sulira, amit az EU támogatott. Nagy kihívás volt, hogy jelentkezzek. Fog-e még az agyam? Hová vennének fel ebben a pörgős szakmában ennyi idősen? Képes vagyok-e még tanulni? Ezek jártak a fejemben. A java-t egyáltalán nem ismertem. Aztán arra az érzésemre hallgattam, hogy én ezt nagyon szeretem és szeretném még csinálni. Elvégeztem 4 hónap alatt. Egyúttal láthattam, hogy ez még kevés lesz, hogy munkához jussak.

– Mi alapján választottál képzési formát?

Sok-sok oktatási lehetőséget megnéztem. A programozói csoportokban érdeklődtem véleményekről. Voltak elég ijesztőek is.
Így jutottam el a StudiCore-hoz. Bevallom, sokat számított az ajánlatuk vagy inkább a kihívásuk, hogy van egy tesztjük, amiből megtudhatom, hogy nekem való szakma-e (még) a programozás. Ha igen, akkor kipróbálhatom az első 5 tananyagukat ingyen. Ez tetszett. Aztán az árak is, és az idő kötetlensége, a fokozatok, hogy mennyi és milyen segítséget választhatok. Ez nekem bejött, és belevágtam a Java SE-be.

– Mi volt a legnagyobb kihívás a tanulás során?

A múltamból fakadóan a strukturált programozás volt a véremben. Bár programoztam Visual Basicben is, de az a fajta objektumorientált gondolatiság, kódolási szabályok, technikák és filozófia, ami a Java SE-t jellemezte, szinte egy másik kávéház volt. Nagyon sok volt az új fogalom, kifejezés, technológia, amiket nehéznek éreztem befogadni, mert nehezen voltak köthetők az addigi tudásomhoz.
Ezek az új nyelvek és a köréjük szerveződő környezetek egyre több mindent automatizálnak. Nem igazán lehet belesni a motorháztető alá. Így, ha valami hiba miatt nem fut a megírt program vagy egy része, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy rossz kódot írtunk. Valami nem lett jól beállítva vagy éppen hogy elállítódott, és máris ledöglik a progi.

– Mi segített átlendülni a nehezebb időszakokon?

Egyrészt, hogy maga a StudiCore is egyenesen megmondta, hogy keményen meg kell tanulni önállóan megkeresni és megoldani a hibát. Nem szégyen guglizni, sőt nagyon is kell tudni használni!
Én amúgy is kitartó vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kell és lehet támaszkodni az interneten felhalmozott tudásra.
Nem arra gondolok, hogy a kapott feladat megoldását keressem meg. Soha ilyen meg sem fordult a fejemben. Mindig a magam erejéből akartam megcsinálni valamit.
Másrészt tudtam, hogy ha nem jutok el addig a tananyagban és a feladatokban, hogy értem miről van szó, akkor nem is lesz használható tudásom.
Ezért elhatároztam, ha lehet, segítség nélkül szeretném elvégezni ezt a képzést.
Volt, hogy napokig gyötrődtem egy-egy feladaton. Nem is a megoldás hiányzott, hanem a feladat értelmezése.
Először elkeseredésemben Zsuzsának írtam levelet. Leírtam, hogy nem programozási segítségre van szükségem, hanem egy picike infóra, hogy A vagy B irányban értelmezzem a feladatot.
Mire válaszolt, beugrott a helyes válasz.
Ezen jót nevettünk. Azt tanácsolta, hogy ha lesz még ilyen elakadásom, nyugodtan írjam le, mert szerinte akkor megjön a megoldás is.
Bizony igaza lett. Mindig. ?

Hamarosan folytatjuk…

Ha téged is érdekel a programozás, és kedvet kaptál, hogy kipróbáld magad ezen a területen, a tanfolyamunkról itt olvashatsz részletesen. Ha pedig egyszerűen csak szeretnél mielőbb belevágni, “Alkalmas vagy programozónak?” felmérő tesztünket itt találod. Kezdd el még ma!